A közelmúltban felújítva átadott belvárosi épületek történeteinek olvastam utána, amelyekben – utóbbiban már 1996 óta is – zeneiskolákként fognak a jövőben hasznosulni. Mindkét ház a Szegedet 80%-ban elpusztító nagyárvíz után épült, mai kifejezéssel társasházi beruházásnak nevezhetnénk őket.
Az eklektikus stílusú, Roosevelt téren álló Tóth Péter-ház 1883-ban épült, a tervezők Jiraszek Nándor és Krausz Lipót voltak. A Tisza Lajos körút 79. alatt álló ház 1881-ben épült azt követően, hogy a korábban is a Tukacs-család tulajdonában álló épület leégett. A házak elnevezése az építtető családok nevéhez fűződik, akik az emeleten lakások, a földszinten üzlethelyiségek céljára terveztették a telkeken felépült ingatlanokat.
A körúti házban sokáig az Arany kecskéhez címzett vendéglő működött, amíg a Tóth Péter-ház divatüzletnek, kalapszalonnak, majd „nyüzsgéssel teli” cukrászdának adott otthont a földszinten.
(Forrás: Csongrád megye építészeti emlékei, szerkesztette: Tóth Ferenc, Szeged, 2000.)
Manapság ugyebár aligha képzelhető el, hogy egy most magánberuházásban épülő társasház 140 év múlva valamely közintézmény otthonául fog majd szolgálni, pedig az 1880-as években is társasházaknak épültek. Felújított állapotukban nap mint nap csodálhatjuk őket remélve, hogy nem jutnak arra sorsa, ahogy a Tóth Péter-ház hosszú éveken keresztül lakatlanul áll és pusztult.
A 34 éve fennálló Tirke Honolulu egy 9-tagú fiúcsapat közös játszótere. Eredetileg Rolling Stones-számokkal kezdődött a történet, de a kezdetek óta számos saját dallal is bővült a repertoár. Néhány a link alatt meghallgatható. Szavakkal nehéz leírni a semmihez nem hasonlítható 1,5-2 órás élményeket, ami a koncertek közben történnek.
A srácokhoz fűződő viszony különleges kapcsolat a számomra, mert a sok egymásra kacsintás, a sok közös röhögés minden alkalommal megismételhetetlen. 1996 óta vagyok tagja a zenekarnak és biztos vagyok benne, hogy egészen más lenne a fiatalságom nélkülük. Talán sosem érnék a végére a rengeteg poénnak és történetnek utazásokról, koncertekről meg mindenféléről. A legtöbbet közülük el sem szabad mesélni…
Az alábbi kép a 30. éves születésnapi koncerten készült.
Legutóbbi bejegyzésem az olyan ideális lakás-eladási szituációról szólt, amelyet a tulajdonos egy az épületen belüli, vagy nagyon közeli garázs-eladással is együtt tervez. Feltétlenül az a tanácsom, hogy garázs eladását mindenképpen a lakás eladása utánra halasszuk!
Rendszerint a lakóingatlan értékesítésével tud a tulajdonos továbblépni, lakáscélját azzal az anyagi erővel tud megvalósítani, amit a lakásának ára biztosít. A garázs ára tehát nem jelent megoldást az igazi igényre, az érte befolyó összeget kár átvenni. Ha még azt a nyilvánvaló érvet is figyelembe vesszük, hogy a garázs nélküli lakás eladhatóságának esélye elmarad a parkolóhellyel is rendelkező vetélytársaitól a piacon, mindent elmondtam.
Nagyjából 10 évvel ezelőtt egy befektetővel beszélgetve nagyon csodálkoztam: ő – lakások helyett – garázsokba tette a pénzét több ok miatt is. Az akkori átlagos lakásárat felhasználva 5 garázst is tudott venni sokkal kevesebb fenntartási költség mellett. A befolyó bérleti díj elérte az albérlet összegét, ráadásul teljesen likvid volt a tőkéje, hiszen bármikor pénzzé tudta volna tenni a frekventált helyen vásárolt garázsok bármelyikét.
Abban az időben is a garázsingatlan számított a legolcsóbb ingatlannak, de a maihoz képest közel sem volt akkora jelentősége, mint manapság. A fenti paraméterek azonban már akkor is jellemzőek voltak, amelyek relevanciája azóta csak fokozódott.
Nagyon köszönöm a figyelmet, találkozzunk a májusi kávé közben is!